Diótermesztési tudnivalók

Minőségi kalauz a dió termesztéshez

A dió minősége először is a gyümölcsösben alakul ki. Többé-kevésbé befolyásolható tényezőktől függ, mnt az éghajlat, talaj, fajtaválasztás, termelési, szüretelési és szüret utáni eljárások. Ezek a tényezők részletesebben ki vannak fejtve bizonyos speciális kiadványokban.

Minőségi kalauz a gyümölcsösben

A minőség alakítása az ültetésnél kezdődik. Ez az igen fontos művelet az alapja annak, hogy az ültetvényen a jövőben minőségi dió teremjen.
A talaj és a klíma, amely alapvetően a termőhely fogalmába tartozik, a minőségi termelés alapja. A dió ültetése az alább leírt körülményeknek megfelelően történjen.

Az ültetés minősége
Az ültetés a vegetációs nyugalmi időszakban bármikor történhet, jól felszáradt talajon. A legkedvezőbb időszak azonban a levélhullástól kezdődően, november végétől, december folyamán van. A korai ültetés lehetővé teszi, hogy a növény a tél folyamán jól megtelepedjen és tavasszal jól megeredjen, valamint fejlődésnek induljon.
Az oltás helye ne kerüljön a föld alá. Ezzel elkerülhetjük az abnormális növekedést és a tő fulladásból származó növényelhalást.

A növényanyag megválasztása
A facsemete minősége az ültetés eredményességének lényeges eleme. A jó minőségű facsemete megválasztásával tehetjük eredményessé az ültetésbe fektetett egyéb erőfeszítéseinket, mint a trágyázás, a talajművelés, az öntözés stb. A csemetét olyan faiskolából kell beszerezni, amely garanciát vállal a fajtaazonosságra és a csemeték növény-egészségügyi állapotára, azaz a férgektől, ismert vírusoktól való mentességre.

Oltványalanyok
Ismert, hogy bizonyos alanyokra oltott fák (J. nigra, J. nigra x J. regia és J. hindsii x J. regia {Paradox} interspecifikus hibridek) elhalását a Cherry Leaf Roll vírus okozza. Ez az a vírus, amely minden termesztési zónában jelen van, a pollen és a magvak terjesztik.

Pollenadó fák
Bár a diófa önporzó, a pollenmisszió időtartama mindössze néhány napig esik egybe a termő virágok virágzásával. Érdemes ezért hektáronként 3-4 pollenadó fát telepíteni. Legkedvezőbb ezeket az uralkodó szélirány szerinti parcellaszegélybe ültetni, hogy elkerüljük a fajtakeveredést, amely extra kategóriájú gyümölcsnél nem elfogadható.

A fák formája és mérete
A dióültetvény technikai és gazdasági jellemzői nagyban függenek a fák méretétől és nevelési módjától. Ezért a gyümölcsös létrehozása előtt ezt egyértelműen meg kell választani, annál is inkább, mert a döntés általában visszafordíthatatlan.
Az ágak tökéletes megvilágításával biztosíthatjuk azok növekedését, valamint a gyömölcsök fejlődését.
A különböző fajtájú diófák másként növekednek: más az elágazottság mértéke, a termőrügyek hajtáson való elhelyezkedése, tartása és erőssége.
Következésképpen a méretet és a nevelési módot úgy kell megválasztani, hogy az megfeleljen a fajtacsoport jellegzetességeinek.


Tápanyag-utánpótlás
A tápanyag-utánpótlásnak figyelembe kell vennie a talaj termőképességét, a fák növekedési ütemét és terméshozamát. A diófa szükségletei szempontjából legfontosabb a nitrogén, a kálium és a kalcium.
Azért, hogy pontosabban végezzük a diófa tápanyag utánpótlását, a parcellán 4-6 évenként talaj analízist végzünk. Az olyan talajokon, ahol valamilyen hiányt vagy egyensúlybomlást gyanítunk, érdemes évente levélanalízist végezni.
Nitrogén: hagyományos fajtákból telepített termő gyümölcsöskert évente kb. 100 kg nitrogént igényel hektáronként. Gyepesített gyümölcsöskert esetén a nitrogénbevitel évente és hektáronként 20 kg-mal növekszik. Azoknál a fajtáknál pedig, amelyeknek terméshozama évente és hektáronként 3 tonna fölött van, a nitrogénbevitelt további 20 kg-mal kell növelni a 3 tonna fölötti száraz dió mennyiség minden egyes tonnájára. A kimosódás elkerülése végett a nitrogéntrágyát két részletben adagoljuk: felét 1 héttel a rügyezés előtt, másik felét a termő virágok nyílásakor (május közepén).
Kálium: jól termő, hagyományos fajtájú dióskert kálium-utánpótlása 100 kg/év/ha.
Ezen kívül 20 kg/ha mennyiséget adunk a gyümölcsöskert gyepesítése esetén és a 3 tonna fölötti szárazdió-terméshozam tonnáinként 25 kg-ot.
Foszfor: évi foszforsav-bevitel: 60 kg/ha
Magnézium: szokásosan gondozott talajon a magnézium-bevitel 40 kg/év/ha.
Kalcium: savas talajokra (pH<7) telepített ültetvények esetén az évenkénti Ca-bevitel elengedhetetlen. A Ca-bevitel pontos kiszámítása a talajanalízis eredményeire alapul. Savas talaj évi kalciumellátása 100 kg/ha körül van.
Nyomelemek: a diófa különösen érzékeny vasklorózisra meszes és agyagos talajokon cink hiányában. Nagyon savas talajokon (pH<6) végül a fiatal diófák növekedése leáll. Az ilyen tápanyag-ellátási rendellenességek esetén a lehető legkorábban lépjünk közbe a megfelelő kezeléssel.

Öntözés
Egy vegetatív ciklus során a diófa különböző fejlődési stádiumokon megy át, amelyek során a vízhiány veszélyezteti az éves termést, a következő évek terméseit és a gyümölcsös élettartamát. Ily módon a júniusi vízhiány veszélyezteti az azévi gyümölcsszemek méretét és a következő évi termőrügyek kialakulását. Augusztusban a dióbél minőségét rontja a vízhiány. A tartós vízhiány tűrése fajtától függ.

A talaj gyommentesítése
A gyommentesítés célja, hogy letörjük a gyomnövények konkurenciáját a víz és a tápanyagok felvételében.
3 féle gyommentesítési mód van: mechanikus módszer, vegyszeres módszer és az állandó gyepesítés.
Mechanikus módszer: a gyomok elpuszítása céljából fogas szerszámokkal rendszeresen végighaladnak a területen. Az ilyen talajművelés mellett a gépi szüretelés esős időben, illetve kavicsos talajon nehézségeket okozhat.
Vegyszeres módszer: a teljes talajfelület tisztántartása a gyomok vegyi elpusztításával történik. A módszer hátránya, hogy gátolja az esővíz behatolását és a gyökerek lélegzését, főleg tömör talajokon. A vegyi módszer ezen kívül környezetvédelmi problémákat is felvet.
Állandó gyepesítés: a módszernek sok előnye van. Pillanatnyilag leginkább ez ajánlható. Megkönnyíti a munkagépek mozgását a parcellában, mivel gátolja a talaj süppedését. A betakarítási munkák lényegesen könnyebbé válnak. Minthogy a fűnek is szüksége van vízre és ásványi anyagokra, ezt ki kell elégíteni (öntözni kötelező). Ellenkező esetben ez a művelés végzetes következményekkel járhat mind a dió minőségére, mind a gyümölcsöskertre nézve.

Növényvédelem
A növényvédelem igen fontos ahhoz, hogy jó minőségű termést kapjunk, valamint, hogy kihasználjuk a fajtában rejlő terméshozam lehetőségét. Helyes mindenekelőtt csökkenteni a kockázatokat, az éghajlathoz és a talajtípushoz illő fajták tudatos megválasztásával. Másfelől a művelési technikák ne kedvezzenek az élősködők szaporodásának.
Általánosságban nem érdemes diófát ültetni nagyon beszűrődött és savas talajokon. Ilyen körülmények között jelentős hozamesés figyelhető meg (10-50%) a klasszikus rézkezelés ellenére is. Az évenként mészbevitel csökkenti, de teljesen nem szűnteti meg a veszélyeket.